Az elmúlt egy hónap olyan szélvész sebességgel telt el, hogy szinte észre sem vettem.
Többször jutott eszembe, hogy kellene bejegyeznem végre a történéseket, mint ahányszor ez megtörtént :) Elkezdtem új munkahelyemen dolgozni, ez önmagában jó hír, de néha nem kicsit ijesztő. Egy merőben új területen kell elsajátítanom olyan dolgokat, amikről korábban még csak sejtésem sem volt. Bízom magamban és abban, hogy rövid időn belül teljesen belejövök. Az emberek sokszínűek és javarészt nagyon kedvesek. A közvetlen mellettem, egy irodában dolgozó tündérkék rossz szó nélkül segítenek mindenben, türelmesek és rendkívül jól kijövünk egymással. Ez lényeges, azért 40 óra valakivel/valakikkel egy héten meghatározza az ember fő hangulatát. Nagyon szerencsés vagyok. :)
Itthon töltött időm minden pillanatát élvezem, odavagyok a tavaszért, az illatokért, a sok zöld fáért, bokorért, a virágokért, mindenért.
(A képeken Orosháza és Szarvas szerepel. Ez utóbbi azért rendkívül emlékezetes, mert életemben nem sokszor fordult elő, hogy ilyen nagy mértékű toleranciát tapasztalhattam volna a természettől. :) :) Születésnapi-névnapi családi ebéden voltunk egy étteremben, ezt követően sétáltunk és mire a végére értünk, az ég dörgött néhányat, majd amikor már a kocsiban voltunk, akkor elkezdett ömleni az eső. :) :) )
Számomra Orosháza sokkal több, mint egy szülőváros, otthon... Annyira kötődöm hozzá, hogy most újra itt vagyok, eltűnődöm, hogyan is bírtam több mint 3 évig nélküle? Az egyetlen magyarázat talán, hogy azért 2. otthonom, Oranmore (immár annak tekintem), szintén egy nagyon szép, nagyon kellemes hely. Jól választott Tesóm annak idején. Az igazi az volna, ha Apukám és Tesóm is újra itt lenne velem. Ők nagyon hiányoznak. :(