A hazaút nem volt vészes - kivéve a búcsút a kintiektől. :( Az nem volt jó, és nem volt könnyű - de muszáj volt. Bárcsak ketté tudnék szakadni néha. Egy szó mint száz, minden reményeim szerint alakult, 4-én új munkahelyemen kezdek, addig igyekszem mindent elrendezni magam körül. Szervezem a bulikat, és élvezem az életem. :) Apának nyerő lottót veszek. Valamint hatalmas lelkesedéssel és nagyon kíváncsian várom, hogy mikor robban végre sokféle színével a tavasz. Mindennap ránézek a csupasz, kopasz ágakra és tudom, hogy két hét múlva már zöld rügyekkel tarkítva kukucskálnak be az ablakomon. :)
Ahogy ígértem, most csatolok ide is néhány képet az Óriások Útján (vagy Átjárója - Giant's Causeway) tett kirándulásomról, bár már valószínűleg mindenki látta FB-n, de megígértem, hát megteszem. :)
Erről a szépséges helyről azt kell tudni, hogy körülbelül 40 000 bazaltoszlopból áll és Észak-Írországban található. A tudósok szerint valamikor vulkáni tevékenység folyt ezen a helyen, és a lehulló, megszilárduló láva alakult méhsejtszerű, hatszögletű bazaltformákká, mely néhol alacsonyan, máshol magasabban, lépcsőszerűen vezet az óceánba.
A legenda szerint Finn MacCool, egy ír óriás építette magának, át az óceánon keresztül esküdt ellensége, a skót Finn Gall Hebridákon fekvő erődjéig. Százával szedte össze a kőcölöpöket, leverte őket, és át is ment meglesni ellenségét. Mikor meglátta annak impozáns méreteit, hazáig szaladt. (Találtam, hogy olyan fordítást, hogy hazatért, hogy kipihenje magát, mielőtt támadásra indul Finn Gall ellen - de én a fenti verzióra emlékszem, volt időm végigolvasni a nagy kőre rakott ismertetőt - nem mertem végig mászni a sokszögletű sziklákon, amúgy is megviselt bokaszalagjaimat védve :D ) De a ravasz skót óriás végül átment szigetéről Írországba. MacCool feleségének azonban sikerült elhitetnie vele, hogy az alvó óriás csak a kisfia. Finn Gall megrettent, hogy ha ekkora a gyerek, mekkora lehet akkor az apa? Ezért aztán ijedtében elmenekült, még az utat is felszaggatta maga mögött, hogy senki se járhasson többé rajta.
Az még az érdekesség az egészben, hogy MacCool útjának túlsó végén, a skót oldalon szintén megtalálhatók ugyanezek a bazaltoszlopok.
Ez a csodálatos képződmény a Világörökség része.
Közben megnéztem és sok-sok más verziója van a legendának fent, de amit én itt leírtam, az található meg ott helyileg. Csodálatos kirándulás volt, nagyon emlékezetes marad - egyrészt mert tényleg gyönyörű dolgokat láttam, másrészt mert olyan szorosan kapcsolódik a hazaköltözésemhez, hogy számomra ez egyfajta búcsú volt Írországban élésemtől. Ide is elmentünk ám:
De mivel egyrészt fejenként 5 font (a font az még drágább mint az euro) volt a beugró, másrészt nem voltunk benne biztosak, hogy át merünk menni rajta, így inkább kihagytuk. :)
Úgy gondoltam, hogy méltó lenne a szépséges Írországhoz, ha ezentúl képekkel illusztrálva minden bejegyzésemnél mesélnék kicsit a helyekről, ahol jártam. :) Persze a napi aktualitások mellett. Bár lehet, hogy az utóbbinál az előbbi sokkal jobban érdekelne mindenkit. :D :D Na, majd kiderül.
