Jelenleg Írországban élek, éppen 2 éve, hogy kiköltöztem ide, akkor még párkapcsolatban voltam, ennek mára vége, kb. 2 hónapja. Valójában már jó ideje tervezem, hogy hazaköltözöm, bár tisztában vagyok vele, hogy ez őrültség. Megkaptam-megkapom rendszeresen, hogy otthon csak a létbizonytalanság vár stb. Tudom. Ennek ellenére, ezzel együtt hiányzik szülővárosom, Orosháza és az otthonmaradtak, a Családom, a Barátok. Persze ha hazajutok, akkor pedig a Család kintélő része fog hiányozni, de sajnos kettészakadni nem tudok. Lelkileg így is nagyon megviseli az embert, már maga a választás ténye. Akárhova utazom, innen haza, vagy onnan ide, embertelenül kegyetlen a búcsú.
Itt kint az ember (többnyire) létbiztonságban van, de a megszokott környezet, a megszokott emberek nélkül. Lehet kapcsolatokat építeni, persze, de szerintem sokan egyetértenek velem ha azt mondom: ez nem ugyanaz. Pláne ha nem honfitársakkal alakít ki jó kapcsolatot az ember. Kedvelem a lengyeleket, imádom a brazilokat :D de ők más világ. És soha nem fogja tudni az ember ugyanazt a légkört megteremteni, mint a gyerekkori cimbikkel, barátokkal. Kellemes tud lenni ez is, és ugyanúgy szövődhetnek szerelmek is, az mondjuk más kategória. Nekem nagyon hiányoznak a bulik, a buli előtti iszogatások, olykor buli helyettiek :). Valahogy nem találom a helyem. Na és ezek után sajnos nem elég húzóerő a pénz. Bár azt hozzá kell tennem, hogy különböző okokból gyűjtenem sem sikerült igazán, ez az én hibám is, más hibája is, felesleges az okokat keresni, attól nem fogok roskadozni az eurók alatt. Még van egy kis időm, igyekszem belehúzni és aztán ha majd úgy érzem mehet a menet, akkor veszem a repjegyem és búcsút intek - ittélés szempontjából legalábbis - Írországnak. Néha kicsit már kezdem unni a sok bizonygatást, hogy igenis én tisztában vagyok a döntésem káros hatásaival, de akkor is hazamegyek mert szükségem van rá.
Most pedig a hazaút. Összetalálkoztam egy ismerősömmel a boltban (ahol eladó vagyok, zsíííír :D ) és megkértem, hogy mivel ilyen szépen hull az égi áldás, legyen olyan kedves és szánjon meg engem azzal, hogy hazavisz. Természetesen semmi akadálya nem volt. Egészen addig míg a főutca kellős közepén be nem mondta az unalmast a kisautó és le nem álltunk a vasárnap délutáni csúcsforgalomban (egyébként nem is értem minek jött arra annyi autó, vasárnap általában nyugi van, persze nem ma). Senki nem nagyon tudott mozogni és a sok korlátolt ahelyett, hogy segített volna - dudált, anyázott és mutogatott. De ez jellemző egyébként is, nem csak itt, mindenhol. Úgy viselkednek, mintha az nyavalyás dudálás arrébb tenné az akadályt az útból. Gyakorlatilag úgy tűnt, hogy nem egyértelmű számukra, hogy nem azért állunk, mert olyan marha nagy poén, hanem mert így alakult, lerobbantunk,kész. Még ha legalábbis egy hajónyi Audival vagy BMW-vel stb. lettünk volna, azt mondom oké, kinézik, hogy mint az utak királya, mi bárhol, bármikor megállhatunk. De egy csöppnyi kis Polo. Ugyan már. Az egyetlen akinek eszébe jutott segíteni egy kis mitugrász olasz akcentusú hapek volt, teljesen úgy nézett ki mint a Diszkópatkányok című film alacsonyabbik szereplője és olyan stílusban beszélt teljesen, mint a Levelek Júliának-ban a lány vőlegénye. :) Szóval kedvesen eltolta a kocsit az útból - rá egy 2011-es Fiat fenekére. :D Aztán elment. Mikor kiszálltam, hogy azért korrigáljuk már kicsit, és elkezdtem eltolni a kínos helyzetünket okozó kis piros csodát, néhány másodperces erőlködés után kiszólt az ismerősöm: oké, kiengedtem a kéziféket, most már mehet. Ah, miután érzésem szerint kettéroppant a csuklóm az erőlködésben, ki lett engedve a kézifék. Hurrá. :) Szépen beálltunk egy kapu elég. Jelzem, mindez zuhogó esőben, még mindig. :) Aztán jött a párja, volt egy kis csete-paté, aztán végülis csak hazahoztak egy másik autóval. Időben is addig tartott mintha gyalog jöttem volna, és el is áztam annyira - így marad a kérdés: hogy jártam volna jobban?!
Más téma.
Volt páromnak van egy dalmata kutyusa, Kira, aki olyan egyéniséggel bír, hogy azt egynémelyik szürkébb ember is megirigyelné. Ez az áldott lélek be lett fedeztetve, 15 napja pedig kisördögök születtek. Szám szerint 4. Két lány, két fiú. Édesek. Vevő már van rájuk, úgy néz ki, bár addig is fognak néhány kellemes-kellemetlen percet okozni, úgy hiszem. Töltök fel néhány képet, születéskorit is, meg frisset is. Zabálnivalóak. :) Éppen nyílik a csipájuk. :) Szerintem ennél aranyosabb nincs is. Még mászni éppen nem tudnak, félig kúsznak, félig elemelkedtek már a talajtól és olyan kis elesettek, hogy az ember majd elolvad a gyönyörűségtől.
Itt még pöttytelenek. Szörnyellának sem kellenének még. :)
